peregrina

A füzetbe ezt írtam:

-ébredés, reggeli a buszmegállóval szemben
-busz-busznál egy magyar házaspár (70 évesek,már találkoztunk velük az Úton)
-visszabuszozás Santiagoba
-cuccok a csomagmegőrzőbe megint,ajándék vásárlás, közben ebéd, kávé és Santiago torta evés, ami nagyon finom!
-cuccot összeszed, kibuszozás a repülőtérre
-reptéren a cuccok teljes átpakolása, szemét, fölös cucc kukába dobása, vacsora
-repülő késik, nincs semmi infó
-végre indulunk behozza a pilóta a késést, így csak 1 órát késünk, nekünk mindegy reggel indul a gépünk tovább
-a barcelónai reptér hatalmas, megkeressük a reggel indulási helyünket és lebatyuzunk egy padra
-éjfél utána kapukat zárják ( csak egy marad nyitva) és mindenkit leellenőriznek,hogy van-e jegye, akinek nincs azt kitessékelik
-itt csövezünk reggelig, aludni képtelenség a padokon elválasztó karfák vannak, nem lehet eldőlni rajtuk, baromi kényelmetlen
-Dóri kibontja a hátizsákját, előveszi a hálózsákot és lefekszik a padlóra, de fél 3-kor jön az őr és kíméletlenül felkelti (meg mindenki mást is,aki a padlón fekszik),hogy ezt nem lehet
-nehezen lesz reggel, de aztán végre,felváltva irány a mosdó mosakodás,fogmosás
-végre be lehet csekkolni, indulunk haza......

Reggel furcsa volt,hogy ráérünk, nem kell korán kelni, hogy ma nem lesz gyaloglás....
Kényelmesen összepakoltunk,reggeliztünk, kávéztunk, aztán beadtuk a zsákunkat a csomagmegőrzőbe. Ez a zarándokiroda udvarában van és 1 euróért őrzik akár egész nap. :)
Utána irány a katedrális. Pont mise volt mire odaértünk és pont olyan mise,amikor használták a Botafumeiro-t, vagyis a majd 60 kg-os (megtöltve 100 kg) és 160 cm magas ezüstözött tömjéntartót. Kb. 6-8 pap "rángatja", egy 35 méter hosszú kötélen a kereszthajóban. Nagyon látványos és igen, ez turista látványosság, nincs is mindig, csak ha olyan csoport jön, aki "befizet" rá.
A mise végén természetesen felmentünk Szent Jakabhoz - az oltár fölé egy lépcsőn lehet feljutni hozzá - és megöleltük, ahogy az szokás, fülébe súgva a kívánságainkat. :)
Utána le is mentünk az oltár alá,a kriptába, ahol Jakab apostol földi maradványait őrzik.

Ezután vissza az infós irodához, ahol mindent elmagyaráztak,hogy jutunk ki a buszpályaudvarra és onnan hogyan és hánykor indulnak buszok Fisterra-ba. A délután 1-kor indulóval mentünk. Fisterra-ba érve jó szállást találtunk, ezt Klári ajánlotta, nagyon jó volt, kulcsot kaptunk,hogy akkor jövünk-megyünk,amikor akarunk, aztán ha elmegyünk reggel csak tegyük le az asztalra. :)
Lepakoltuk a cuccunk, utána elsétáltunk a partra,belementünk bokáig az óceánba, ennyi volt a "pancsolás". Aztán a parton találtunk egy jó kis helyet, ott vacsoráztunk, frissen,roston egyben sütött kalamárit salátával. Nagyon finom volt, közben a kikötőre láttunk az asztaltól. :))
Utána felsétáltunk a világító toronyhoz, ahol egyre többen lettünk, sok zarándok ücsörög a sziklákon, várva a naplementét, ahogy a nap belebukik az óceánba, itt a "világ végén". Egy darabig úgy látszott,hogy szerencsénk lesz, látszani fog, de aztán 10 perccel a hivatalos naplemente ( 22 óra 5 perc!!!) előtt elfelhősödött az ég, tehát nem láttuk.
Visszasétáltunk a faluba, addigra teljesen be is sötétedett.

Nagyon jól aludtunk, hát persze, csak ketten egy szobában, semmi neszezés, WC-re mászkálás nem volt. :)
Összepakoltunk, reggeliztünk, aztán indulás.
Nagyon jól haladtunk,gyönyörű erdőkön át, eukaliptusz fák és az az illat! Nagyon finom volt, nem tömény, nem sok, hanem olyan jó! :) És ami még nagyon jó volt,hogy kb. egy jó órán keresztül nem volt senki az Úton. Aztán ahogy közeledtünk Santiagohoz ez azért változott, sőt!
Monte de Gozonál megálltunk még egyszer egy bárban, innen már csak 5 km. És iszonyú sok zarándok. Itt már a kis hátizsákosok is felhúzták a nagy zsákot, rajta a Szent Jakab kagyló felfüggesztve és vonultak a katedrális elé, mintha így csinálták volna végig az egészet. Vicces volt, mi röhögtünk, mert ugyan kit csap be ezzel?
Aztán indulás. Balra egy hatalmas emlékmű II. János Pál pápa emlékére. Hát bocsánat, de hogy lehet egy ilyen monumentálisan ronda izét odatenni az "öreg" emlékére?! Ettől ő többet érdemelt volna..... Annyira nem tetszett nekünk,hogy nem is mentünk feljebb megnézni. És ezzel el is szalasztottuk a lehetőséget, hogy rálássunk Santiagora és a katedrálisra... Így jártunk.... :)
Mentünk tovább a jobb oldali úton és egyszer csak ott álltunk a város szélén, a táblánál: Santiago. Megálltunk fényképezkedni egy kicsit. Fura érzés volt beérni..... Jó messze innen még a katedrális, Santiago hatalmas város. Már nem tudom mennyi ideig gyalogoltunk keresztül a városon, de egyszer csak végre ott álltunk a téren, ott a katedrális előtt..... Ami hatalmas ( de nem szép). A téren nyüzsögtek az emberek, turisták, iskolás csoportok és persze a zarándokok. Ahogy ott bóklásztunk, mi is találkoztunk ismerősökkel, egy holland nővel, akivel egyszerre indultunk ( jó ég, mikor is, egy hónapja?!), párszor találkoztunk is az úton. Úgy ugrott a nyakamba, jó volt látni, egy kukkot sem tudtunk beszélni pedig sosem, de az itt nem számít. :)
Aztán összefutottunk két fiatal magyar párral, az egyik párossal már találkoztunk O Cebreiroban. Örömködés. :))
Megkerestük a zarándokirodát, jó hosszú sor kígyózott, kb. fél órás sorban állás után megkaptam a Compostellámat. A credenciált kell bemutatni, az abban lévő pecsétek igazolják,hogy végigjártad. Nekünk már az indulásnál kapott betelt, jó pár napja már egy újat kellett kezdeni. :) Amikor a hölgy meglátta,hogy honnan indultam,akkor elismerően rám nézett, hogy igen, SJPdP-ból. Jól esett. :) Aki csak az utolsó 100 km-t teszi meg, ugyan ilyet kap, nincs különbség. Egy pár adatot kérnek még (pl. honnan jöttél,mivel foglalkozol,életkor,ilyenek).
Utána bementünk az információs irodába, ott kaptunk térképet és szállás listát. A legközelebb lévő szállásra bementünk, volt még hely, úgy döntöttünk maradunk. Itt már drága az albergue, főleg ami itt benn van a város központjában, de a város szélén vannak olcsóbbak is. Mi már nem akartunk visszamenni, maradtunk. Nagyon kedves volt velünk a hospitalero, sőt, olyan érzésünk volt, mintha megkülönböztetetten figyelt volna ránk, pl. elmagyarázta,hogy hol van legközelebb bolt, nyugodtan menjünk, ő majd figyel a mosógépben lévő cuccunkra, nem engedte kifizetni a netet és a kezembe nyomott két kocka svájci csokit. :))
És akkor persze itt is a szokásos program, zuhany, mosás-már szinte nincs tiszta holmink,ezért szárítógép használat is.
Aztán bolt és kaja és megbeszélni a holnapi programot.


------

Brea-Santiago de Compostela 26 km

6-kor keltünk,de Dóri nincs jól, sőt. A gyomra kivan,plusz hasmars.... :(
7 körül indulunk, esőben. Jól be is van borulva,ráadásul a város végén rögtön erdőben megyünk,sötét van így nagyon. Szinte egész nap esőben mentünk, ami hol jobban,hol kevésbé esett, néha olyan volt,mintha nem is eső, hanem sűrű köd szitált volna... Dóri egész nap kínlódott a hasmenéssel, nem evett semmit,inni is alig,persze jól le is legyengült. :(
Arzúában felmerült,hogy taxiba ülünk, de aztán mégis tovább mentünk. Olyan infónk van (itthonról is,sőt ott is ezt mondják egy helyen),hogy Salceda-ban van szállás, bár a könyvünk sem jelzi (ez mondjuk nem jelent semmit, mert a könyv megjelenése óta vannak változások).De nincs....:((
El kell jutnunk Brea-ig, az még 3 km. Dóri nagyon pocsékul van már, de nekiindulunk..... Itt egy hostel van, kiveszünk egy két ágyas szobát. Felmegyünk, Dóri rögtön kinyúlik az ágyon és elalszik. Én megyek a zuhany alá és piszkosul élvezem, mert van tusfürdő és törölköző is. :)
Utána Klárival beszélek telefonon, ő már Santiagoban van, de neki is sikerült benyalni valamit, nem az igazi az ő gyomra sem...
Aztán felébred Dóri is,, ő is zuhanyzik, csak fehérneműt mosunk, esély sincs ,hogy megszáradjon ebben a nyirkos időben. Utána lemegyünk, vacsorázunk és arról beszélgetünk,hogy holnap beérünk, vége a gyaloglásnak...... Hihetetlen,még mindig....


------
Mélide-Brea 28 km

Reggel nem jó irányba indultunk, bár sokat nem mentünk, de kb. fél órát bóklásztunk, mire megtaláltuk a nyilat.... Közben elkezdett esni, poncsót kellett húzni....
Ez nem volt a mi napunk, lassan haladtunk , néha esett az eső, Dóri nem érzi túl jól magát..... Mélideben úgy döntünk,hogy megállunk. Viszont elvétjük a szállást, a municipalba szerettünk volna menni, de véletlenül egy magánba mentünk be. Elég drága volt és elég vacak hely...:(( 12-en vagyunk a szobába, ami nem túl nagy, a szobatársak hangosak, egyáltalán nincsenek tekintettel másokra ( 2 középkorú pár, az egyik francia, a másikat nem tudom, mindegy, nem túl szimpik). Ráadásul nincs víz, csőtörés van az utcában....:(
Pihenünk egyet, egyszer csak végre van víz,gyors zuhany,de úgy döntünk, hogy nem mosunk, késő van, nem száradna meg....
Elsétálunk enni és közben egy közeli téren találunk egy nyitott templomot, beülünk kicsit,ránk fér...

------
Palas de Rei-Mélide 16 km

6-kor keltünk,lehetett kérni a szálláson reggelit, kértünk, aztán 7 körül indulás. Hegymenet, megint...
És egész nap fel-le, a táj továbbra is szép. Bár egy helyen egy "csirkegyár" mellett mentünk, hát az brutális volt. Én még olyan büdöset életemben nem éreztem. Ehhez képest a tehénszar,az illat! Ráadásul jó pár km-en keresztül volt érezhető. Ha nem is futottunk, de elég gyors tempóban mentünk, de nem csak mi, mindenki már is kapkodta a lábait, szerintem az nap mindeni rekordot döntött az előzőkhöz képest km/h-ban.
Ezt leszámítva elég eseménytelen volt a nap, Palas de Reiben egy magánszállón szálltunk meg,ez benn van a faluban, a municipal meg 1km-re a falu előtt. :)

------
Portomarin-Palas de Rei 24 km

6-kor ébredtünk, a szobatársak szintén ( egy francia középkorú pár), így könnyebb volt összepakolni. :)
Az előző nap kinézett helyen reggeliztünk és kb. 7-kor indultunk.
Az út továbbra is meseszép helyeken megy, bár a terep nehéz. Pici falvakon tanyákon megyünk keresztül. Sokszor iszonyú büdös van és kerülgetni kell a tehéntrágyát, de olyan is előfordul,hogy nem lehet kikerülni, mert az út teljes széle-hossza tehénszaros. :) Ez is Galícia. :))
A mai nap elértük a 100 km-es jelezőkövet. Erre egyébként is rá lehet hamar jönni,hogy közel a cél, mert rengetegen vagyunk az úton. Eddig is voltunk, de most szinte egy percre sem vagy egyedül. Sokan csak az utolsó 100 km-t teszik meg, mert már ezért is megkapják a compostellát. Itt már csoportok is vannak, nagyon jellemző,hogy a nagy zsákjukat taxival vitetik( erre szinte végig van lehetőség, sokan egészségügyi okokból élnek vele, láttunk ilyet is), ők meg egy kis zsákkal, hangosan karattyolva "vágtatnak". Sietnek a szállásra, naná. Oké, érthető,hogy nincs több ideje, vagy akármilyen ok is lehet erre, de sajnos ezekre a csoportokra az jellemző,hogy kimondottan tapló, bunkó módon viselkednek. Mi Dórival egyszerűen szét röhögtük magunkat rajtuk, mert rájöttünk,hogy bosszankodni nem érdemes.....
Portomarinba szállunk meg, egymás mellett van két albergue, az egyik kisebb, amikor közeledünk halljuk,hogy hatalmas benne a ricsaj, úgy látszik pár csoport itt foglalt helyet, ezért arrébb megyünk. Ez egy új, és hatalmas nagy albergue, 130 ágyas! De csak kb. 30-40-en vagyunk benne.
Zuhany-mosás, aztán be a városba, kaja, vásárlás, aztán vissza szállásra,kicsit netezünk is még. :)

------
Sarria-Portomarin 23 km

A mai úti cél Sarria, ahova 3 féle úton lehet eljutni. Úgy döntünk,hogy Samos felé megyünk. Samosig nagyon szép az út megint, gyönyörű a táj, 10 km-en keresztül. Samosban van a nyugati világ egyik legrégebbi kolostora, az 5.-6- században épült. Hatalmas és gyönyörű épület, de csak kívülről tudjuk megnézni sajnos...
Innen Sarria-ig viszont nem túl szép az út, sőt, olyan semmilyen se,nehezen is haladunk. Sarriaban megint magánszállásra megyünk, ami nagyon jó, 4 ágyas szoba és!!!! paplanos ágy!!! Rendes, normál ágynemű van! Nem kell a hálózsák, szuper!
Egy bárban vacsorázunk, ahol ki van írva,hogy reggel 6-tól már lehet reggelizni is, ez jó, akkor holnap itt is kezdünk. :)
Nagyon jól alszom éjjel! :))

------
Triacastela-Samos-Sarria 22 km

Reggel kényelmesen készülődtünk, reggeliztünk és valamikor 7 után indultunk el. Annyira hideg volt, hogy az alvós nadrágot magunkon hagytuk, úgy rá a túragyatyó, hosszú ujjú póló, rá a rövid ujjú, dzseki, kesztyű, a kendő a fejem köré csavarva és azt hittem megfagyok!!! Meglátszott a lehelet....
Emelkedőn kezdtünk, aztán lefelé, meg még párszor fel-le... A táj elmondhatatlanul gyönyörű! ÉS egész nap hideg van. ezért meg is ragadunk minden alkalmat, amikor bárt látunk,hogy beüljünk kicsit. :)) Egyébként is egész nap megint pisilni kell, nem tudom,hogy felfáztam-e, vagy csak a hideg miatt...
Délután 4-re értünk Triacastela-ba. Elég jó hely, egy magánszálló, a municipal albergue nagyon kinn van a város szélén, inkább beljebb jöttünk. Mellette van a bolt, pótoljuk a hiányzó készleteinket is legalább. :)

------
O Cebreiro- Triacastela 21 km

valamikor az éjszaka közepén lövésre, robbanásra,ébredtünk vagy a fene tudja mire, de ilyen hangja volt, kétszer is. Aztán csend, nem is derült ki,hogy mi volt ez, de fura volt....
Reggel fél 7-kor indultunk, már világosodott. Gyönyörű helyeken megy az út, pici, pár házas falvak, erdő, patak és az a harsogó zöld!
Na meg a gyilkos emelkedő.... 600 m-ről fel kell menni 1300 m-ig, ez kb. 10 km.....
Először aszfaltos az út, utána földes,sziklás. Néha szitál a köd, átérünk Galíciába. Fura egy vidék ez, tényleg nagyon más mint eddig, tényleg kicsit misztikus. Meg tehenes. :DD Itt tehéncsorda jön szembe, nagyon okos terelő kutyákkal, meg a lovon közlekedő gazdával.....
Igaz,hogy nem így terevztük mára, de Dóri és én úgy döntünk,hogy megállunk O Cebreiro-ban, Klári továbbmegy.
O Cebreiro egy múzeum falu,vannak turisták, kirándulócsoportok bőven, de valahogy minket mégis nagyon lenyűgöz. Bár tény,hogy én személy szerint pokoli fáradtnak érzem magam és nagyon fázom,hideg, szél fúj,szóval mára egyébként is elegem is van a gyaloglásból.... Megkeressük a szállást, nagyon korán van még, több,mint egy órát várunk mire kinyit, aztán végre sikerül. Teljesen új, modern épület,jó nagy, bár elég zsúfolt is. Gyors zuhany, de a mosás elmarad,egy kicist pihenünk, aztán körülnézünk a faluban.
Sok apró bolt,van egy pár bár is és mindenhol kelta zene szól,a házak kőből vannak, nádtetővel, az utca is kő. Bóklászunk egy kicsit,ott egy templom, bemegyünk. Nekem ez maga volt a csoda, ez a hely. Nekem legalábbis. :) Egy nagyon egyszerű templom ez, mint kiderült nagyon régi is, a 9. században épült. És meleg volt benn!!! De annyira,hogy ezt éreztem,mintha fűtenének. Pedig nem. Két szerzetes ügyködött ott valamit, vettünk tőlük mécsest, meg is gyújtották nekünk, odatettük a többi közé, rengeteg volt. Egy padban a Biblia mindenféle nyelven, sajnos magyarul nincs....
Beültünk a padba és jó sokáig üldögéltünk ott, jól esett nagyon....
Utána beültünk egy bárba és helyi specialitást ettünk: fokhagymalevest ( nem olyan mint nálunk)és pulpo-t, vagyis polipot fatányéron. Isteni finom volt! :)
Aztán kis séta és irány vissza a szállás, nagyon hideg van, jeges szél fúj és időnként tejföl köd, van, vagyis inkább felhő, amiben vagyunk itt fenn.....

------
Vega de Valcarce- O Cebreiro 13 km