hétfő, január 9, 2012 Szerző:
victoria70
Nagyon jól aludtunk, hát persze, csak ketten egy szobában, semmi neszezés, WC-re mászkálás nem volt. :)
Összepakoltunk, reggeliztünk, aztán indulás.
Nagyon jól haladtunk,gyönyörű erdőkön át, eukaliptusz fák és az az illat! Nagyon finom volt, nem tömény, nem sok, hanem olyan jó! :) És ami még nagyon jó volt,hogy kb. egy jó órán keresztül nem volt senki az Úton. Aztán ahogy közeledtünk Santiagohoz ez azért változott, sőt!
Monte de Gozonál megálltunk még egyszer egy bárban, innen már csak 5 km. És iszonyú sok zarándok. Itt már a kis hátizsákosok is felhúzták a nagy zsákot, rajta a Szent Jakab kagyló felfüggesztve és vonultak a katedrális elé, mintha így csinálták volna végig az egészet. Vicces volt, mi röhögtünk, mert ugyan kit csap be ezzel?
Aztán indulás. Balra egy hatalmas emlékmű II. János Pál pápa emlékére. Hát bocsánat, de hogy lehet egy ilyen monumentálisan ronda izét odatenni az "öreg" emlékére?! Ettől ő többet érdemelt volna..... Annyira nem tetszett nekünk,hogy nem is mentünk feljebb megnézni. És ezzel el is szalasztottuk a lehetőséget, hogy rálássunk Santiagora és a katedrálisra... Így jártunk.... :)
Mentünk tovább a jobb oldali úton és egyszer csak ott álltunk a város szélén, a táblánál: Santiago. Megálltunk fényképezkedni egy kicsit. Fura érzés volt beérni..... Jó messze innen még a katedrális, Santiago hatalmas város. Már nem tudom mennyi ideig gyalogoltunk keresztül a városon, de egyszer csak végre ott álltunk a téren, ott a katedrális előtt..... Ami hatalmas ( de nem szép). A téren nyüzsögtek az emberek, turisták, iskolás csoportok és persze a zarándokok. Ahogy ott bóklásztunk, mi is találkoztunk ismerősökkel, egy holland nővel, akivel egyszerre indultunk ( jó ég, mikor is, egy hónapja?!), párszor találkoztunk is az úton. Úgy ugrott a nyakamba, jó volt látni, egy kukkot sem tudtunk beszélni pedig sosem, de az itt nem számít. :)
Aztán összefutottunk két fiatal magyar párral, az egyik párossal már találkoztunk O Cebreiroban. Örömködés. :))
Megkerestük a zarándokirodát, jó hosszú sor kígyózott, kb. fél órás sorban állás után megkaptam a Compostellámat. A credenciált kell bemutatni, az abban lévő pecsétek igazolják,hogy végigjártad. Nekünk már az indulásnál kapott betelt, jó pár napja már egy újat kellett kezdeni. :) Amikor a hölgy meglátta,hogy honnan indultam,akkor elismerően rám nézett, hogy igen, SJPdP-ból. Jól esett. :) Aki csak az utolsó 100 km-t teszi meg, ugyan ilyet kap, nincs különbség. Egy pár adatot kérnek még (pl. honnan jöttél,mivel foglalkozol,életkor,ilyenek).
Utána bementünk az információs irodába, ott kaptunk térképet és szállás listát. A legközelebb lévő szállásra bementünk, volt még hely, úgy döntöttünk maradunk. Itt már drága az albergue, főleg ami itt benn van a város központjában, de a város szélén vannak olcsóbbak is. Mi már nem akartunk visszamenni, maradtunk. Nagyon kedves volt velünk a hospitalero, sőt, olyan érzésünk volt, mintha megkülönböztetetten figyelt volna ránk, pl. elmagyarázta,hogy hol van legközelebb bolt, nyugodtan menjünk, ő majd figyel a mosógépben lévő cuccunkra, nem engedte kifizetni a netet és a kezembe nyomott két kocka svájci csokit. :))
És akkor persze itt is a szokásos program, zuhany, mosás-már szinte nincs tiszta holmink,ezért szárítógép használat is.
Aztán bolt és kaja és megbeszélni a holnapi programot.
------
Brea-Santiago de Compostela 26 km